A KOMPOZÍCIÓRÓL

A képet a festő 47 évesen Nápolyban festette Althann Mihály Frigyes megrendelésére. Althann szeretette a művészetet. Sok szép alkotás létrejötte köthető a Váci Egyházmegyében nevéhez. Nem csak templomokat épített, hanem értékes műtárgyakat is készíttetett, a barokk kor finom alkotásai ezek, amelyeket az utókor ma is csodálattal szemlél. 

A megrendelő ismerte Giromalo Pesce képességeit, ismerte azokat az iskolákat, ahol a festő tanult és jó vérvonalnak számított. Tehetségét a vallásos műveivel is igazolta. 1716-tól a pápai Accademia dei Virtuosi al Pantheon tagjai között üdvözölték. Freskói és képei a legnagyobb római bazilikákban, Itália szerte több templomban, Nápolytól Rómán át Anglia nemesi családjainak képtáráig megtalálható.  Több nemzetközi képtárban és a Vatikáni múzeumban is megtalálhatók képei. A vácrátóti templom képét a nemzetközi adatbázisok is nyilvántartják, mint: Girolamo Pesce, Madonna, 1727. képét. 

A mű mérete megfelel egy portré méretének  a barokk korában. Díszíthet dolgozószobát, kápolnát, egy kiemelkedő helyet. Ahhoz, hogy oltárkép legyen a mérete nem elégséges. 

A képet szemlélve szembetűnő a finom, visszafogott színvilág és a barokkra oly jellemző sötét és világos váltakozó ritmusa harmonikus egységbe fogja ezt a finom Madonnát a gyermekkel. Az alakok a sötét háttérből világítanak, irányítják a szemet a lényeg felé. A kép alakjai egy átló mellett helyezkednek el. A felsőt Mária uralja, az alsót Jézus gyermekkori ábrázolása. Két piramis fogja össze az alakokat.

Mária alakja a nápolyi előkelőségek korabeli finom áthallása. Visszafogott karakterű szépség, – ékszerek és glória nélkül, – ami a Mária ábrázolásokat rögtön felismerhetővé teszi. Kezei finomak, ölesése kettős üzenetü. Nem szorítja magához a kisdedet mint szokták a Madonna képek ábrázolni, hanem kissé szabadon teret adva tartja. Ez az ölelés ismert lehet a kéztartás alapján a pietá-k tartásából. A pietá először a szobrászatban jelent meg, később a fesztészetben is általános ábrázolási móddá vált. A születés öröme és az elengedés fájdalma egyaránt megtalálható a képen. A szemek és száj ragyognak, de a fej egy könycsepp formában a fájdalmat is mutatja. Kis trónus van az ölében, rojttal az egyik oldalon, országalmával a másik oldalon. A festő a nevét és az évszámot a kis trónus elejére festette. A barokkra jellemző életteli erő ott van Mária és a kis Jézus körül mint enyhe szellő, ami a kompozíciót megeleveníti.

k tartásából. A születés öröme és az elengedés fájdalma egyaránt megtalálható a képen. A szemek és száj ragyognak, de a fej egy könycsepp formában a fájdalmat is mutatja. Kis trónus van az ölében, rojttal az egyik oldalon, országalmával a másik oldalon. A festő a nevét és az évszámot a kis trónus elejére festette. A barokkra jellemző életteli erő ott van Mária és a kis Jézus körül mint enyhe szellő, ami a kompozíciót megeleveníti.

Jézus alakja feszültséggel teli. A gyermek Jézus ábrázolásokra gyakran jellemző, hogy a gyermeket felnőtt tartásban, uralkodói pózban festik meg. Az arca bizonytalan korú. Egyik keze a világi hatalom jelképén nyugszik, a másik pedig minden kornak üzen: Az odafent valókat keressétek. Az ember születés és halál, ég és föld között feszül. Keresi helyét, élete értelmét. Mária szinte büszkén mutatja, ő az, aki minderre választ ad nektek!

Vácrátót népe hallgat erre és keresi, mi segíthet bennünket közelebb a mennyország boldogságához.